Hortus Contemplationis – Fekete Csilla, Mészáros Nóra és Soltész László terve a Zsámbéki Öregtemplom megújítására kiírt tervpályázaton

Az alkotócsapat elképzelése szerint a Zsámbéki Öregtemplom és környezete egy olyan kert, ahol régi és új, ősi és időtlen, szakrális és világi békében létezhetnek egymás mellett. Pályamunkájuk a különleges atmoszférájú helyszín értékeinek megőrzésére és kiemelésére fókuszál. A megvételben részesült tervet az alkotók mutatják be.

TERVEZÉSI ALAPVETÉSEK

„Mindenkor idejük van a zsoltároknak.

Gyémánthegyen állunk,

De zsebünkben kavicsok vannak.”

(József Attila)

Állt, és drámaian fenséges pusztulásában ma is áll a dombon egy késő román-kora gótikus templom, amely az idők során, elsősorban a mölleri beavatkozás révén többé is vált: önmaga emlékének műemlékévé, pontosabban a műemlék-helyreállítás műemlékévé. A zsámbéki templomrom és környezete egyedülálló hely és örökség hazánkban. Hely és örökség, szakrális és világi, gazdasági, társadalmi és kulturális szálak bonyolult összefonódása, fizikai – téri – és eszmei szituáció, amely méltó gondoskodást és tetteket kíván, egyben komoly felelősséggel jár mindannyiunk számára, akik múltjáról, jelenéről és jövőjéről gondolkodunk. Nem szabad aszerint hozzányúlnunk, mint más „romhoz”.

Úgy gondoljuk, hogy a zsámbéki Öregtemplom és környezetének megújítására kiírt tervpályázat fontos és aktuális témafelvetés, a rommal és környezetével, a fentebb vázolt szituációval foglalkozni kell. Messzemenőkig egyetértünk azzal a törekvéssel, hogy az Öregtemplomot és környezetét méltóan, rendezetten, a használatra- és látogatásra alkalmas módon kell kialakítani. Ám a pályázati kiírás víziójával és fókuszpontjaival, a megkívánt program számos tartalmi elemével nem tudtunk azonosulni. Pályamunkánk ezekre az elképzelésekre kínál alternatívát.

Gondolatkísérlet
Képzeljük magunk elé Angliában a végtelen zöld tájban álló Stonehenge-et. Képzeljük el Athénban a város felett uralkodó, az eltelt évezredektől simára csiszolt, fehéren tündöklő Akropoliszt. Gondoljunk a végtelen homoksivatag fölé magasodó, az eltelt évezredekkel dacoló gízai piramisokra, majd a Forum Romanum vagy Pompei antik együtteseire. Most képzeljük el, hogy a lehető legjobb szándéktól vezérelve ezeket a hatalmas építményeket feltételezett eredeti állapotukban visszaépítik. Az Akropolisz eredeti szobrait kiegészítik, lecserélik, épületeit erős színekkel kifestik, a Piramisok tetején arany gúla jelenik meg, az egykori utcákra és épületekbe régi-új entitások költöznek, és minden makulátlan, mintha ma építették volna őket…

Nem éreznénk azt, hogy valami elveszett abból, amely évszázadokon keresztül megihlette az egyszerű embertől a legnagyobb művészeken és tudósokon át mindenkit, aki láthatta ezeket az építményeket?

Változó és örök, kontinuitás és hitelesség
Érkezzék ma bárki a zsámbéki romterületre, bármely hittel, meggyőződéssel vagy látogatói céllal, a rét zöldjében úszó, sok százados Öregtemplom bizonyosan nagy hatással lesz rá. Egy ilyen felemásan romos állapotban fennmaradt épület olyan kaput nyithat a képzeleten, oly varázzsal bír, amelyre ép társai nem, vagy nem így képesek. A romtemplom mostani állapota egyedülálló értéket képvisel abból a szempontból, hogy egykori külső tömegét és belső terét egyszerre képes megidézni; kellően ép ahhoz, hogy a szem a hajdanvolt térformát gondolatban kiegészíthesse, ám kellően hiányos is, így rálátást enged a belső térre. És mindezt a szemlélő a rom közeli és távoli fizikai környezetében, mozgása során változatos látószögekben észlelheti. Mi ezt pótolhatatlan és megőrzendő értéknek tartjuk. Már csak azért is, mert a pusztulását okozó földrengés óta, az elmúlt 260 év alatt az Öregtemplom ebben az állapotában vált a nemzeti örökség részévé.

Az épületek, műemlékek állapota folyamatos, felelősségteljes gondozással, arányos, szükségszerű beavatkozásokkal, javításokkal tartható fenn. Szomorú és elgondolkodtató tény, illetve baljósnak sejlő tendencia, hogy az elmúlt hosszú évtizedek alatt a templomrom állapotának megóvására, karbantartására nemigen történtek hathatós lépések. Olyan lépések, amelyeket a teljes visszaépítés, vagy akár csak egy védőtető megépítése esetén is feltétlen és mielőbb meg kellene tenni. Felvetődik tehát a szakaszolhatóság és priorizálás kérdése, amely jó iránytűnek látszik a terület rendezése során. További fontos szempont a romterületre vonatkozó funkcionális igények kapcsán a fenntarthatóság, arányosság kérdése is. Véleményünk szerint a templom visszaépítésénél elképzelhető nagyságrendekkel gazdaságosabb beavatkozás, amely teret adhat a különböző használatoknak.

Elsődleges és égető feladat a területet délről övező és gyámolító támfalrendszer jogilag és műszakilag összefogott megerősítése és rendbetétele, ezzel egyidejűleg a vízelvezetés megoldatlanságát is rendezni kell, ugyanis ez az oka a fennálló veszélyhelyzetnek, miszerint a löszös partfal beomolhat. Az elengedhetetlen műszaki feladatok közé tartozik a területen lévő pincék, üregek revíziója is. A rom biztos jövője ezen feladatok elvégzése nélkül kétségesnek látszik.

A második lépés a romfalak konzerválása, esetleges lokális kiegészítése, állékonyságuk biztosítása, továbbá a külső-belső tereprendezés és a csapadékvíz romtól való elvezetésének biztosítása. A műemlék-helyreállítás elmélete és módszertana a fizikai maradványok megóvására részletekbe menő, a konzerváló anyagok és eljárások használatáig terjedő javaslatokat, előírásokat kínál. Ezeknek pontos megtervezése és kivitelezése speciális szakember csapatot kíván, ez pedig meglátásunk szerint már túlmutat a jelen pályázaton. Ez a lépés viszont kihagyhatatlan a teljes pusztulás elkerülése érdekében. Pályamunkánkban – vagyis a képzeletbeli első tervezési feladatként – mi így járunk el.

ÉLET A ROMOKON

Utazók és zarándokok
Véleményünk szerint a rom látogatókat fogadó téri és infrastrukturális környezete jelenlegi állapotában méltatlan a romhoz, ezt a hiányt szeretnénk orvosolni egy – a pályázati programban is kért, ám ahhoz képest csökkentett volumenű – látogatóközpont tervezésével. Az új épület – amely koncepciónkban a tervezési terület északi részén, földbe süllyesztve kap helyet – a rom „hátterébe vonulva” s azt tiszteletben tartva, ám arra vizuális rálátást nyújtva biztosítja azokat a funkciókat, amelyek a méltó és kulturált látogatói élményhez szükségesek. A látogatóközpont a kiszolgáló feladatokon túl (mosdók, ruhatár, kis kávézó) állandó és aktuális kiállítások bemutatására, kulturális és edukációs, valamint közösségi programok szervezésére is alkalmas. Egy kompakt épület, amely nem több a szükségesnél és semmiképp sem több annál, amit a terület „elbír”. A látogatóközponttal karöltve, a romterület működését tovább javítandó a temetőhöz kapcsolódó apró kiszolgáló létesítmények (fedett-nyitott gyülekezőhely, mosdóblokk, kapuk és kerítés) is megújulnak, illetve bővülnek. A jelenleg a templom szentélye mögött álló ukrán és orosz katona sírját áthelyezzük a temetőbe, méltó nyughelyre.

Műemlék voltával párhuzamosan a rom ma is felszentelt templom, amelynek használatára van is igény mind a Premontrei Rend, mind a zsámbéki közösség, mind zarándokok részéről. A keresztény liturgiák végzése kapcsán természetes igényként merül fel a természeti elemektől védett szakrális tér. Avagy rom- és műemléki értékétől függetlenül ezen a ponton is felvetődik a templomrom lefedésének kérdése. Ugyanakkor számos hazai példát említhetünk, ahol kisebb-nagyobb közösségek szabadtéri misét tartanak szabadtéri helyszíneken, lásd káptalanfüredi Angyalos Boldogasszony kápolna és kertje, Margitszigeti dominikánus kolostorrom, salföldi pálos kolostorrom. A Premontrei Rend legfőbb feladatai az oktatás és a Szép liturgia végzése. Mi lehetne szebb, mint egy dombtetőn, az Isten gyönyörű ege alatt, az Öregtemplom romjai között végzett szabadtéri szertartás?

Az arányosság, mértékletesség és a fenntarthatóság jegyében mi úgy látjuk, létezik olyan megoldás, amely mindennek teret adhat. Tervezési koncepciónkban a romtemplom – romként meghagyva – szabadtéri, jellemzően nagy létszámú ünnepi nagymiséknek lehet színtere; például június 24-én, augusztus 20-án. Ugyanakkor a fedett helyszínt igénylő szertartások, valamint a zarándok funkció komplexebb ellátására az egykori kolostor kőtárként megtartott épületére zarándok- és keresztelő kápolnát terveztünk, kortárs építészeti megfogalmazásban.

Úgy véljük, hogy a tervezési helyszín nem bír el annyi és olyan léptékű funkciót, amelyet a pályázati program megfogalmazott és ez alól a rendház sem kivétel. A Zsámbéki Öregtemplom remélhetőleg olyan érdeklődésre tart majd számot (olyan sok látogatót vonzana), amely zavarná egy rendház békés, alapvetően befelé forduló működését. Egy rendház továbbá olyan a laikusoktól elzárt, privát tereket igényel, amelyek a helyszín tetemes részét elzárnák a látogatók elől és a templomot eltakaró túlzó tömeget, zárványt eredményeznének. A rendház programjának teljesítésére ezért másik helyszín választását javasoljuk Zsámbék területén, amely biztosítani tudja a funkció ellátásához szükséges nyugodt környezetet. Az Öregtemplom közelében, a 949 helyrajzi számú kis ingatlanon a rendház helyett zarándokszállás és lelkigyakorlatos ház elhelyezését javasoljuk a Premontrei Rend üzemeltetésében, mely lehetőséget teremt a rend tagjai számára (zsámbéki és más rendházak szerzetesei) az Öregtemplom eszmei és szakrális környezetében való elvonulásra. Ezen alkalmak között pedig helyszínt kínálna más hívő közösségek számára is lelkigyakorlatok, zarándoklatok megtartására.

EGY KERT MINDENKINEK

A terület működése
A területen most is álló és az újonnan kialakított épületek mellett alapvető fontosságúnak éreztük a terület működésének átgondolását, azaz a használat megtervezését az épített környezetével egyenrangú feladatként kezeltük. A zsámbéki Öregtemplom és környezete, beleértve a dimbes-dombos temetőt és a környező utcácskákat, dűlőket, a város ékessége és szimbolikus tetőpontja. A templomromnál a látogathatóságon és a szakrális rítusokon túl most is szerveznek eseményeket: színházi előadásokat, kis koncerteket és más programokat, amelyek az egyedülálló hangulatú területet kreatívan használják. Szeretnénk, ha ezek a hagyományok nem mennének veszendőbe, ezért egy olyan „új romterületet” alakítottunk ki, amely számol és tervez a templom- és kolostor romokkal interakcióba lépő kulturális eseményekkel.

A terület alapvetően természeti jellegét és zöld környezetét szeretnénk megőrizni, vagyis a romterület koncepciónkban egy kert. Egy olyan változatos tereket és használati lehetőségeket kínáló kert, amelyet délről a lakóházak hátsó kertjeiben elinduló támfalrendszer gyámolít, ez a támfal aztán végigfut a templom és a földbe süllyesztett látogatóközpont zöldtető-parkja mellett, és itt ki is bukkan az utcára, immár épülethomlokzatként. A kert határolása a temető szomszédságában – a temető új kerítésével összhangban – filigrán pálcás fémkorláttá, hártyává válik, amelyen régi és új helyeken kapuk nyílnak.

A romterületnek üzemeltetési szempontból egy kiemelt bejárata van, s ez a földbe süllyesztett, a terület északi sarkán kibukkanó látogatóközpontban lesz, amely előtt új köztér is létesül, ez a tér a megérkezés helye. A romterület nyugati határa mentén, a megtartott fasor előtt elvezetett gyalogos ösvény is erre a térre vezet, de ez előtt állnak meg a turistabuszok és a Magyar utca felől érkező járatok is. Aki gépkocsival érkezik, a terület északi részén, két szerény építészeti minőségű ingatlan megvásárlásával létesített parkolóban is megállhat. A parkolókról szólva: úgy gondoljuk, ezek telepítése szakaszosan is ütemezhető lenne, illetve néhány parkoló a közterületek és telekviszonyok jelenlegi adottságai szerint is telepíthető. Helyszínrajzunk egy ideálisnak vélt állapotot mutat be.

A megérkezést és jegyvásárlást követően – a kiállítás(ok) megtekintése előtt vagy után – a látogatók lépcsőn vagy akadálymentes módon – lifttel – is feljuthatnak a romkertbe. Úgy véljük, az Öregtemplom adottságai és téri helyzete miatt nehéz és valószínűleg helytelen is volna a bejárásra kötelező irányt, kényszerpályát kijelölni. Mi inkább úgy képzeljük, hogy kert- és tájépítészeti eszközök, fizikai és audiovizuális eszközök segítségével a látogatók kedvük szerint bóklászhatnának a területen, amelynek jól beazonosítható pontjain információhoz is juthatnak, de meg is pihenhetnek és élvezhetik a templomrom látványát. Akadálymentes módon, megfelelően burkolt ösvényeken az akadályoztatott látogatók is bejárhatják a romokat és épületeket.

A látogatóközpont bejáratán túl további kapuk is találhatók a területen, az egyik annak délnyugati részén, a mostani bejárat közelében, amely alkalmi kapu: nagy létszámú rendezvények alkalmával kinyitható, így a terület innen is feltárható lenne. Az ezt követő „zarándok kaput” azzal a céllal létesítjük, hogy a kápolna a romterület nyitvatartásától függetlenül is működhessen, esküvő, keresztelő vagy különlegesebb zarándokmise esetén. A romterületre be lehet még jutni a zarándokszállás felől, ez azonban csak az ott lakók számára adott lehetőség. Szabadtéri rendezvények, teherszállítási igény esetén a kert és a látogatóközpont egy nyugati teherkapun, valamint a látogatóközpont gazdasági/teherbejárata felől is megközelíthető.

ÉPÍTÉSZET

A mölleri minta és az Öregtemplom

„Kiegészítést csak annyit alkalmazott, amennyi statikailag szükséges volt és ezt is téglából. Hogy a saját szerepét mennyire a háttérbe tudta szorítani, arra leginkább az vall, hogy az építési költségek nagyobbik részét a talaj szilárdítására, tehát nem látható dolgokra fordította. A rom látványa így nem sokat változott a megelőzőhöz képest.” (Román András)

Pályamunkánkban az Öregtemplom megmarad romnak. Ez nem azt jelenti, hogy nem foglalkozunk vele, éppen ellenkezőleg, úgy gondoljuk, hogy a korábbiakban felvázolt, nélkülözhetetlen beavatkozásokat megfelelő szakértelemmel tervezetten, ütemezve mielőbb meg kell tenni! A műszaki – azaz statikai, talajmechanikai, vízelvezetési, falrestaurátori stb. – feladatok elvégzésén túl a templom egykori belső terét kijelöljük úgy, hogy az egykor falak és pillérek által kirajzolt padlófelületet kőzúzalékba helyezett, változó alakú, közepes-nagyobb méretű kőlapokkal kirakjuk. A szentély elé márványtömbből oltárt és ambót helyezünk el, az előcsarnokba pedig azonos anyagú szenteltvíz tartót. Beavatkozásunk fontos eleme, hogy a karzat jelenleg problémás vízelvezetési problémáit megoldjuk, a padló lejtésviszonyait rendezzük. A meglévő csigalépcsőkön a karzatra való feljutást lehetővé tesszük, a leesés ellen a romkert és a temető új kerítésével rokon kialakítású, filigrán pálcás fém korlát készül. A karzaton helyezzük el Möller István – jelenleg a kőtár emeletén álló – Melocco Miklós szobrász által készített imazsámolyát is.

A Keresztelő Szent János zarándokkápolna

Az Öregtemplomhoz hasonlóan a Keresztelő Szent Jánosnak felszentelt zarándok- és keresztelőkápolna két térre tagolható hosszanti tér, ahol a helyi premontrei szerzetesek misézhetnek, de akár utazó zarándokcsoportok saját, „hozott” papjai is celebrálhatnak itt, csak úgy, ahogyan az Öregtemplomban. A kápolna belső terét erős vizuális kapcsolat fűzi az Öregtemplomhoz; a kápolna szakrális tere része és kiterjesztése az Öregtemplom szakrális erőterének. A misék alkalmával a keresztelőkápolna ajtaja becsukható, ekkor a tér sekrestyeként működik. A miséhez szükséges öltözékek és egyéb fontos kellékek a keresztelő térbe nyíló szekrényekben tárolhatók. A zarándokkápolna és a kőtár akadálymentesen, lifttel is megközelíthető.

Az új kápolnaépület tér- és tömegformálását kortárs eszközökkel képzeljük el. Iránymutató példa volt számunkra az Öregtemplom fizikai közelségén túl maga a mölleri romkiegészítés is, viselkedésmódját és tégla anyagát tekintve. A téglát, és a vele azonos színben és modulrendszerben gyártott klinker tégla-cserép használatát, a belső térben pedig a rétegelt falemez használatát a kápolnát fogadó földszinti kőtár műemléki volta is igényelte, a visszafordíthatóság elve miatt. Az ICCROM és az ICOMOS közös kiadásban megjelent “Guidelines for the Management of World Cultural Heritage Sites” című kiadvány kiemelt fontosságot tulajdonított annak, hogy „…az emlék és részeinek javíthatósága a jövőben is fenntartható legyen…”. A szöveg többek között kimondja, hogy valamennyi javasolt műszaki beavatkozásnak – amennyire műszakilag ez lehetséges – visszafordíthatónak kell lennie; a beavatkozás ne befolyásolja károsan a jövőben szükségessé váló javítások, konzerválások lehetőségeit, s az emlék valamennyi, később előkerülő eleme hozzáilleszthető legyen az eredetihez. Felhívja a figyelmet arra, hogy sok esetben a beavatkozások egyszeriek, nincs lehetőség a megismétlésükre, kijavításukra. Mi ezt a szempontot nagyon fontosnak tartjuk. Az általunk tervezett kápolna fa tartókeretei, a rájuk szerelt módon elhelyezett kerámia elemek, valamint a fa kereteket fogadó, a kőfalakon téglából, mészhabarccsal felfalazott tégla fal-alapok a jövőben a kőfalak sérülése nélkül visszabonthatók.

Fenntarthatóság és használat – A látogatóközpont

A terület főbejáratát magában rejtő, az Öregtemplomot tiszteletben tartó épület a telek északi sarkán helyezkedik el, terepszint alá süllyesztve. Két utcai homlokzata a romtemplomot övező támfal meghosszabbításaként és záró szakaszaként értelmezhető. Térszervezésében a kolostor elrendezését idézi meg; egy négyzetes, süllyesztett udvar szervezi maga köré az egész épületet. Ebből az udvarból és az azt övező kiállító- és megérkező térből kilátás nyílik a templomromra is. Az Öregtemplommal való vizuális kapcsolat biztosítását, a meglévő ki- és rálátások megőrzését és újak adását a teljes tervezési területen fontos célnak tartottuk. A látogatóközpont bejárata az egyirányúsított  Corvin János utca felől, a temető elé tervezett fedett buszmegállóval szemben található, de könnyen elérhető a Corvin János és Rácváros utcák sarkán kialakított parkolóból is. A recepción áthaladva, az előcsarnokban két útvonalon is elindulhatunk: vagy a belső udvar köré felfűzött kiállítást járhatjuk be, vagy azonnal feljuthatunk a templomromhoz a romterületre vezető lépcsőn (és akadálymentes liften). Ennek köszönhetően az épület szakaszosan használható: elképzelhető, hogy rendezvény esetén például csak a lépcső és a kiszolgáló funkciók (ruhatár, mosdó stb.) vannak megnyitva a látogatók előtt. Tényleges homlokzattal a látogatóközpont csak két oldalán – az utcákra nézve – rendelkezik, illetve az udvart övező térsor mentén. A tömör és helyenként perforált homlokzati felületek a többi tervezett épületünkhöz illeszkedő színben és modulrendszerben gyártott klinker téglaburkolattal készülnek. A látogatóközpont, amelynek terei a kiállítótér funkción túl más közösségi és kulturális programok fogadására is alkalmasak, a zsámbéki közösségi életbe is szervesen bekapcsolható.

Ház az utca szövetében – a zarándokszállás

A 16 fő – 8 férfi és 8 nő – fogadására alkalmas puritán szállásépület a 949 helyrajzi számú telken álló ház helyén épül, léptéke, térszervezése és formálása a meglévő, falusias jellegű, nyeregtetős épületek sorába illeszkedik. Az épület földszintje szoros téri és vizuális kapcsolatban áll egyrészt a templomrom felé induló lépcsős ösvénnyel, amely gyógynövény kerteken keresztül vezet fel a romterület kapujáig, másrészt egy fedett-nyitott térrel, amely a nappali helyiség kiterjesztéseként is értelmezhető. A szállásépület építőanyaga kerámia falazóblokk, amelyet bent fehérre meszelnek, kívül pedig, a romterületre tervezett új épületekkel rokonságot ápolva, téglaburkolatot valamint a téglával azonos színű és modulrendszerű tetőcserép héjazatot kap.

Hortus Contemplationis

A szemlélődés kertje. Absztrahált tér, a szerzetesi élet időtlenül ismétlődő rítusainak kísérője, tér és idő egységének leképződése.

A zsámbéki templomrom és annak környezete. Természeti és épített táj együttese, amelyet támfal ölel körbe. Támfal, amely aztán utcaképpé és épületté változik. Támfal, amely nem kirekeszt, hanem ajtót nyit, s egy ponton túl kerítéssé szelídül. Vadvirágok, gyógynövények, zöld fű… kertek és terek ritmusa. Gondolatok és idősíkok találkozása.

Fekete Csilla, Mészáros Nóra, Soltész László Gábor és Arnóth Ádám